Várbarlang – kzoli/cave/

Forrás: http://www.c3.hu/~kzoli/cave/

VÁRBARLANG

Cím: 1014 Budapest, I. Országház u.16
Nyitva: Hétfő kivételével minden nap 10-18-óráig

 

A Várhegy barlangjainak kialakulása

A Budai Várhegy várfalakkal határolt mintegy 40 hektáros felülete sasbércként helyezkedik el a Duna és az Ördögárok által vájt völgyek között. A hegy fő alkotótömege az ún. budai márga. Ez az agyaghoz hasonlatos anyag jó teherbíró képességű, de víz hatására elveszti állékonyságát, teherbíró képessége negyedére, harmadára csökken.
 
A földtörténeti negyedidőszakban még a mai hegytető szintjén folydogáló Ördögárok kavicsos hordalékot, majd az itt feltörő melegvizű források 7-12 méter vastag mésztufatakarót terítettek a márga felszínére. Ez a kemény kőzetréteg akadályozta meg a Várhegy későbbi lepusztulását. Az édesvízi mészkő a Szentháromság tér környékén a legvastagabb.
 

Az évezredeken át tartó hévforrásmûködés nemcsak a mészkõ tömegét gyarapította, hanem a felszín alatt oldalirányban is áramolva üregeket, barlangokat oldott ki a márga és a mészkõ határán. Ilyen, mésztufában kialakult barlangok világviszonylatban is ritkaságnak számítanak. Az egymástól független kis barlangok száma eredetileg száznál is több lehetett. A legelterjedtebb üregek a Szentháromság tér körzetében voltak. 

A barlangrendszer és az ember kapcsolata

A Várhegyen már a Budai Vár megépítése előtt is laktak emberek. E középkori falu lakói valószínűleg kútásás során bukkantak rá a mélyben rejtőző barlangokra. A természeti adottságokat kihasználva, lejáratokat vájtak az üregekhez és pincévé mélyítették azokat. A barlangi kutak átvizsgálásakor a XI-XII. századra utaló leleteket találtak. Feltételezik, hogy a várhegyi település házainak elrendezése is ezekhez igazodott.

IV. Béla a tatárjárás után, 1247 tavaszán elrendelte a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. A kora-középkori városépítőknek két célja volt: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül. A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangpincék kútjai még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak. A házak alatt található üregek más célra is hasznosíthatók voltak: élelmiszer tárolására, az idegenek – vagy éppen az adószedők – elől az értékek elrejtésére. A török korban közülük nem egy jégveremként szolgált.

Fontos funkciója volt a barlangoknak tűzvészek, háborúk, ostromok idején. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.

Találóan jellemezte a Várhegyet Evlija Cselebi, a híres török utazó, amikor feljegyezte: “A Budai Vár belülről üres.” Rebesgették, hogy egy-egy budai pasa megunt háremhölgyeit a mélyben falaztatta el. Sokan eredtek török kincsek után is a Várhegy gyomrába.

A mai kor kutatói, szakemberei sem megunt háremhölgyet, sem kincseket nem találtak ezeken a helyeken, legfeljebb rozsdás sarkantyúkat, cserépdarabokat, régi ágyúgolyókat. A múlt századra a barlangpincék nagy része feledésbe merült. A képzelet “fekete grófok” tanyáit, szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. Az elhanyagolt üregek egyre több gondot is okoztak. Az útbeszakadások miatt -az 1800-as évek végén- elrendelték a pincerendszer felmérését. Végül határozat született, hogy a vári üregeket törmelékkel, szeméttel, földdel be kell tömni.

Századunk harmincas éveiben ismerte fel Kadic Ottokár, a kor legkiemelkedőbb barlangkutatója, hogy a “török-pincéknek” nevezett üregek valójában természetes mésztufabarlangok. Tervet készített a barlangpincék kitisztítására és bemutathatóvá tételére, amelyhez elsőként az I. kerületi elöljáróságot sikerült megnyernie.

A főváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta budavári barlangpincék feltárását. Várhegyi Barlangbizottság alakult. Még ebben az évben megnyitották az elöljáróság épületéből induló lejáraton keresztül a nagyközönség előtt a barlangrendszer egy részét a Szentháromság utca alatt. Mesterséges áttörésekkel és “altárók” vájásával egyre több üreget kapcsoltak össze. Egy ilyen átjáró kialakítása során fedezte fel Kadic azokat a kezdetleges kovaeszközöket is, amelyek tanúsítják, hogy a hajdani melegforrások környékén már az ősember is megtelepedett.

A háború kitörése után a pincékből óvóhelyeket alakítottak ki, az idegenforgalmat megszüntették. A várfennsík középső részén új járatok nyitásával, a meglévő üregek megerősítésével több kilométer hosszú óvóhely-labirintust hoztak létre. Ekkor épült meg a mai napig működőképes Sziklakórház. A második világháborúban egyes adatok szerint több, mint 4000 ember talált menedéket a Vár alatti pincerendszerben.

A több mint négy kilométeres kiépítettségét az ötvenes években érte el. Nagy része titkos objektumnak számított. A korszerű polgári védelmi igényeknek ma már nem felel meg. A barlangkutatók a 60-as évek elején kiharcolták, hogy újra megnyíljon az idegenforgalom számára, ám 1975-ben -pénzhiány miatt- be kellett zárni. 1982 óta hazánk fokozottan védett barlangjai közé tartozik.
1985-ben a felszínen jelentkező hatások, útbeszakadások, süllyedések újra ráirányították a figyelmet a barlangrendszer által okozott gondokra. Átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket megerősítették, a vári forgalom csillapítására forgalomkorlátozásokat vezettek be.

A Vár alatti pincék mai állapota

Ma elsősorban a független barlangpincék károsodásai okoznak gondot. Ezek közül sajnos sok ismeretlen helyen és állapotban van. Betömedékelt voltuk miatt ellenőrzésük, felülvizsgálatuk sok energiát és pénzt igényel. Helyük sokszor csak a lakók elbeszélése vagy régi térképek alapján határozható meg, nem egy közülük II. világháborús törmelékkel van tele.

A középkori barlangpincék hangulata a rajtuk végzett átalakítások ellenére megőrződött. Eredeti képük jól megfigyelhető a Várnegyed északi részén található több mint ötven független barlangpincében. A vári pincerendszer hármas tagozódású: a lakóházakhoz kapcsolódó épített pincék alatt mésztufába vájt, boltozott középkori mélypincék helyezkednek el. Ezekből vezetnek a lejáratok a természetes barlangokba. Ez utóbbiakat a régi kor emberei csak kimélyítették de néhol megerősítésre utaló pilléreket és boltíveket is találunk. Az oldalfalakon a Várhegy teljes geológiája megfigyelhető: egyes helyeken a márga, máshol a hajdani Ördögárok kavicsos, agyagos üledékei tárulnak fel. Mély kútjaik a hegy hidrológiai viszonyaiba kínálnak betekintést.

The Castle Cave

Address: 1014 Budapest, I. Országház u.16
Open:  Every day 10-18, but Monday closed!

Telefon: 214-3121
Telefon/Fax: 214-3122

The Making of the Castle Hill Caves

The approximately 40 hectares surface area of the Castle Hill, that is surrounded by thick man made walls, rises as a mesa between the valleys carved by the Danube River and the Ördögárok (Devil’s Ditch) Creek. The main mass of the hill is made of so called Buda Marl. This rock material that resembles clay is of good stability but this stability drops to one fourth, one third of the original value when it gets wet.

The Ördögárok Creek used to trickle at the elevation of the present hilltop in the geological age of the Quaternary and deposited a pebbly sediment on the top of the marl that vas covered later by a 7-12 meter thick layer of freshwater limestone by rising thermal springs. This hard layer of rock prevented later the weathering of the Castle Hill. The freshwater limestone is thickest at the Szentháromság The rise of the springs continued for tens of thousands of years and beyond the thickening of the limestone layer their water also effected the growth of lateral cavities at the contact of the marl and limestone. Such cavities that developed in freshwater limestone are worldwide rarities. The number of the original cavities must have exceeded a hundred. The most spacious cavities were located at the Szentháromság Square.

Man and the Cave System

People used to live on the top of the Castle Hill even before the raising of the Buda Castle. The inhabitants of the medieval hamlet probably happened to find the caves hidden in the depth while digging wells. Utilizing the natural potentiality they cut access tunnels to the cavities and turned them to cellars. The investigation of the cave wells revealed finds hinting the 11th or 12th centuries. It’s been suggested that the very arrangement of the houses on the surface was adjusted to these cave cellars.

King Béla IV ordered the raising of the Buda Castle, the new residence of the sovereign in the spring of 1242, after the Mongol invasion. The builders of the early Medieval had two purposes in mind: defend the residents from the enemy and provide the basic needs within the walls. While the external defense was provided by bastions 5 to 10 meters high the provision of water was most practical from the resources in the caves. The wells in the cave-cellars provided potable water in the times of sieges.

The caverns under the houses were well-suited for other purposes like the storage or rather hiding of food reserves and valuable from the enemy -or from the tax collector. Many of the cave cellars were used as ice-pits in the times of the Turkish occupation.
The caves had important roles in the times of calamities: major fires, wars, sieges. According to some opinions the defending troops could be moved under the ground. A number of recitals depict troops attacking the enemy through tunnels dug ti the feet of the bastions from cave-cellars.

Evlia Chelebi, Turkish traveler characterizes adequately the Buda castle as “being hollow”. Rumors got around that some Turkish high officers made odalisques that they got tired of “vanish” in the depths. Many roamed the cavities to find buried Turkish treasure. Research people of our days did not find remains of odalisques or treasures, but only rusty spurs, broken pottery or ancient cannon balls on occasion.

Most cave-cellars had been forgotten in the 19th century. Imagination placed the dens of “Black Barons”, or spirits under the ground. Moreover the neglected cavities caused more and more trouble. Because of collapses of street pavement the mapping of the cave-cellar system was ordered in the late 1800-s. The final verdict was to fill the cavities with debris, trash or soil.

Dr. Ottokar Kadic, the eminent speleologist of the era recognized in the 1930-s that the cavities called “Turkish Cellars” were natural freshwater-limestone caves. He prepared a project to clean the cave-cellars and turn them presentable to the public. Also he persuaded the leadership of the 1st City District of Budapest to back the idea.

With man made wall brakes and “adits” an increasing number of cavities were joined. It happened during the making of such a tunnel that Dr. Kadic discovered the primitive chert tools that ascertain that ancient man settled in the vicinity of the hot springs.

After the beginning of World War II bomb shelters were developed from the cellars, tourism was terminated. By the making of new corridors, and reinforcing the existing cellars a bomb shelter labyrinth of kilometers in length was developed. The hitherto operable “Rock Hospital” was developed in that historical period. According to records more than 4000 people found refuge in the Castle-cellars in the hard days of World War II. The Castle Cave reached its maximal development beyond four kilometers in the nineteen fifties. Much of the labyrinth was classified top secret. The system doesn’t suit modern civil defense requirements any more.

Speleologists, cavers achieved at the beginning of the 1960-s that part of the system be reopened for the public, but for the lack of founds it was closed up again in 1975. Since then the cave-cellars system that is rich in natural and historic values was declared to be one of the Hungary`s “exceedingly protected” caves.

Street pavement subsidence and such effects turned the attention again to the problems caused by the cave-cellar system. The system was inspected, reinforced at locations of need and surface automobile traffic was restricted.

The Present Condition of the Cave Cellars under the Castle

Presently most of the troubles are caused by independent cave-cellars. The location and condition of most of these cellars is unknown. As they are filled in, their inspection and examination demand much energy and funds. Some can be located only following up the stories of residents or studying old maps, some are filled by wartime debris.

The atmosphere of the medieval cave-cellars have been preserved in spite of man made intervention. Their original appearance can be studied in the more than fifty independent cellars at the northern part of the Castle District. The cellar system of the Castle is of three kinds. Under the cellars belonging to the houses arched medieval deep cellars are located carved into freshwater limestone.

Entries to the lowermost natural cavities open from this second level. These letter were only deepened by the old time residents but some reinforcement: pillars, arches can also be met. The whole sequence of the Castle Hill geology can be observed on the cellar-wals: layers of marl, the pebbly-clayey deposit of the ancient Ördögárok Stream are exposed at varying locations. The deep wells expose the hydro-logical conditions of the hill.

 

Budai Vár-barlang – Természetvédelem

 

Forrás: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_4762-1

Budai Vár-barlang:

Kataszteri szám: 4762-1
Hossz: 3300 méter
Vertikális kiterjedés: 15 méter
Mélység: 15 méter
Magasság: 0 méter
Kutatási engedélyek száma: 0
Település: Budapest I.
Hrsz: 6493
NP Igazgatóság: Duna-Ipoly NP Igazgatóság
Hatóság: Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal
Védettség: fokozottan védett
Látogathatóság: NPI hozzájárulásával látogatható (jogszabályban nevesített); NPI hozzájárulásával látogatható (magánterületen nyíló); lezárt
Szinonímák:
Törökpincék
Várhegyi mésztufabarlang
Várbarlang
Várhegyi-barlang
Budavári pincebarlangok
Budavári barlangpincék

Budai Vár-barlang (Várhegyi mésztufabarlang, barlangpince)
A budai Vár-hegy alatt fekvő, 1982 óta fokozottan védett „pincebarlang”-rendszer. A számos bejárattal, 140 és 167 m tszf magasság közt nyíló, mintegy 200 kisebb-nagyobb teremből és az azokat összekötő folyosókból álló, 5–10 m mélységben, az utcák és a lakóházak alatt húzódó labirintus természetes üregeit a pleisztocén édesvízi mészkő alsó szintjében, a budai márga határán egy később feltörő hévforrás oldotta ki.

A természetes bejárattal nem rendelkező, valószínűleg a tatárjárás ideje óta ismert, raktárként, pinceként, börtönként stb. használt üregeket a történelmi idők alatt folyamatosan tágították, melynek eredményeként természetes formái szinte teljesen elpusztultak. Legfeljebb csak az elvétve található mennyezeti oldásformák, és a mésztufában megőrződött ősmaradványok (levél- és ízeltlábú-lenyomatok, csontmaradványok, egy mamutfog lenyomata, bekérgezett gyökér és ágmaradványok) tanulmányozhatók. Üledékéből gerinces leletanyag (ló- és szarvasfélék, őselefánt, orrszarvú, medve), valamint a Budai iparnak elnevezett kultúra kezdetleges kavicseszközei kerültek elő. Felszíni kapcsolatát kutak, légaknák és az épületek felső pincéibe vezető feljáratok biztosítják.

A Dísz tér és a Szentháromság tér között húzódó, 3300 m hosszú, összefüggő rendszert a II. világháború alatt alakították ki. A rendszer egy részét 1935-ben az idegenforgalom számára megnyitották. Ma az Országház utca 16. sz. illetve az Úri utca 9. sz. alatti bejáraton megközelítve két külön szakasza belépődíj ellenébe megtekinthető. Irod.: Bene Z. – Kovács L.né – Mednyánszky M. (1998): Város a Vár alatt. Budavári Önkormányzat; Kordos L. (1984): Magyarország barlangjai. Gondolat Kiadó; Székely K. – Tardy J. (1985): Vár-barlang. TKM Kiskönyvtára 224; Takácsné B. K.: Budai Vár-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Me-zőgazda Kiadó

Képek:

Budai Vár-barlang | Wikipédia

A Wikipédiából, a (mindent) szabad enciklopédiából

A szócikk 4 évig készült, minden bekezdése copy-paste, megszerkesztésének oka nem is az ismeretterjesztés, hanem a nagyközönség  félrevezetése volt.

Frissítés:

Google & Wikipédia csalások

Budai Vár-barlang

A Wikipédián szándékosan a már bezárt és elköltözött Budavári Labirintus ábrás védjegyével és logójával tüntették fel a DINPI barlang egyik lejáratát
A Wikipédián szándékosan a már bezárt és elköltözött Budavári Labirintus ábrás védjegyével és logójával tüntették fel a Budai Várbarlang egyik lejáratát
 
Hossz3 300 m
Mélység15 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés15 m
Ország Magyarország
TelepülésBudapest
Földrajzi tájBudai-hegység
Típusmésztufa
Barlangkataszteri szám4762-1
Elhelyezkedése

Budai Vár-barlang (Budapest)

Budai Vár-barlang
Budai Vár-barlang
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 02′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 02′ 03″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Vár-barlang témájú médiaállományokat.

A Budai Vár-barlang, budai Várbarlang, török pincék, várhegyi mésztufabarlang, várhegyi barlang, budavári pincebarlangok, budavári barlangpincék a budapesti Várhegyben található. Eredetileg természetes képződmény, a Várhegyet borító mészkő-mésztufa és az alatta lévő márga között a hőforrások mosták ki a természetes üregeket, amikhez később házak pincéit és kutait is hozzácsatolták, majd egyéb kiterjedt bővítéseket is végeztek. A barlangrendszer és a pincerendszer nagyjából 12 méter mélyen helyezkedik el és a mesterséges részeivel együtt 3300 méter hosszú.

Bemutatása

Kiépített (nem feltétlenül üzemelő) bejáratai:

  • Úri utca 9.
  • Úri utca 51. kapubejárója
  • Lovas út 4/A.
  • Lovas út 4/B.
  • Lovas út 4/C Sziklakórház Atombunker Múzeum
  • Lovas úti felszíni parkolónál – I. ker. Önkormányzat alatti óvóhely vészkijárata
  • Dísz tér 1-2.
  • Mátyás-templom előtti üvegkalitka,
  • Szentháromság utca 2. Régi városháza épületében.
  • Szentháromság utca 13. alatt a trafik helyén, Sziklakórház hivatalos vészkijáratát ki-, és bejárat
  • Dárda utca 2. pince, Országház utca 16. (sétálóutcáról) – a Budai Vár-barlang hivatalos, természetvédelmi bejárata
  • Szentháromság tér (parkból, mellé üveglift építésével),
  • Déli futárfolyosó a Hunyadi út alatti támfalban,
  • Halászbástya északi futárfolyosó.

Története

Őskor és középkor

A várhegyi mésztufabarlang a földtörténet hajnalán hévizes feltörések, kimosódások révén jött létre. A barlangfülkéket a tárgyi leletek alapján már az itt élő ősemberek is használták 350 000 évvel ezelőtt.

A 13. században víz tárolására és pincének használták az üregeket. Később hadi és gazdasági megfontolásokból összekötötték egymással és a Vár házainak pincéivel, így a Várhegy gyomrában valóságos labirintus jött létre.

Barlangkutatás

A Budai Váralagút 1856-os munkálatai során már észleltek vízbetöréseket, ami arra késztette az építtetőket, hogy a Várhegy hidrológiai és morfológiai tulajdonságait vizsgáltassák. 1874–1896 között a Mátyás-templom nagyarányú újjáépítése kapcsán több beszakadás és berogyás keletkezett, melynek felderítése nem tűrt halasztást. Schubert Ignác budapesti mérnök e megbízás alapján az 1880-as években a várhegyi pince és üregrendszerét részletesen felmérte, több mint 10 kilométer hosszban az akkor még nem átjárható üregeket. 1897-ben és 1899-ben a Szentháromság téren útbeszakadás történt, melyekről pontos geodéziai felmérés is készült. Szontágh Tamás Schubert 1885-ben elkészült térképei felhasználásával készítette el 1908-ban az Váralagút víztelenítési munkáira vonatkozó tanulmányt.

A barlangrendszer módszeres feltárására 1930-as években került sor Kadić Ottokár barlangkutató irányítása alatt, miután felvetődött hogy nem csupán mesterséges üregek hanem természetes barlangrendszer van a hegyben.

A barlang- és pincerendszer modern kori hasznosítása

A Budai Vár-barlang emléktáblája

1935-ben látogathatóvá tették az üregek egy részét, és ezek az ezt követő években a bennük talált csontokat bemutató kiállításoknak adtak helyet.

1939-től megfeszített munkával építették majd 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. A létesítményt 300 ember befogadására tervezték. Budapest ostroma alatt azonban teljesen megtelt sebesülttel, szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Továbbá, aki nem fért a kórházba, a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. Német katonákat is elláttak itt, de ők zömében a saját barlangrészükbe mentek.

1949-ig tífusz elleni védőoltást készítettek jugoszláv exportra. Az 50-es évek elején a létesítményt titkosították. A LOSK 0101/1-es rejtjelszámot kapta a „szigorúan titkos” minősítés mellé. A titkosítást csak 2002-ben oldották fel. A hidegháborús feszültség hatására döntöttek a bővítéséről így 1952-ben új kórtermet alakítottak ki és megkezdték a létesítmény felszerelését, vasbeton szerkezetekkel való megerősítését.

1956. október 25-én megnyílt a még nem teljesen kész kórház és ellátta a sebesült civileket, katonákat. A forradalom leverése után rövid ideig börtönkórházként működött.

1958-tól 1962-ig átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Ekkor épült az egészségügyi áteresz, lég- és vízkezelő rendszer. Kiépült a Dunához egy közvetlen vízvezeték és szivattyúrendszer, harcigáz-szűrő rendszer és energiaellátó rendszer. A kórház színvonalára jellemző, hogy légkondicionáló berendezéssel is ellátták. A haditechnikai fejlődés miatt azonban már az 1960-as évek végére elavult lett a létesítmény.

1961-ben ismét látogathatóvá lett barlangmúzeumként, majd 1965-ben megnyitották az Úri utcai bejáratot is. A múzeum ebben az időszakban a középkori királyok várromjainál talált tárgyakat mutatta be.

80-as évektől napjainkig

1983-ban itt nyílt meg az első magyar panoptikum, 1997-től pedig a várbarlang négyezer négyzetméteren kiállításoknak és szellemi műhelyeknek is otthont adott. Az irodalmi, bölcseleti, képzőművészeti, filmes és zenei programokban meghatározó szerepet kapott a labirintus tematika.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás